. Ma Gabriella napja van.
Első12KövetkezőUtolsó (2)
AGILITY KÉPEK A SZIGETKÖZ KUPÁRÓL

Már írtunk az Agilityről, mint sportról.

 

Sok ember választ magának kutyát, legtöbbször a maga örömére gondolva. De a kutya öröme is fontos. Erről szóban nehéz írni, ezért az A-Team által küldött fotókat nézegetve jöttünk rá, mi a képek közös üzenete: Az ÖRÖM.

 

 De, ez most a kutyáké, amiért a gazdik dolgoztak meg.....

Azt kívánjuk Kedves Olvasóinknak, hogy ezek a képek támasszák fel az igényt az örömszerzésre. Minden kutya megérdemli, és persze az emberek is!

Most a hétköznapok megteltek embertelen feszültséggel, így fontosak az emberi pillanatok, akkor is, ha azt a kutyáinknak köszönhetjük!

 

(szerk)

2015-09-15 14:36:57, Galéria Megtekintés
Az Iparcsatorna Árvizi kapujának építkezése 2013-14 képekben

 

 

A győri Iparcsatorna árvízi kapujának előkészületi munkái 2012 áprilisában kezdődtek, amelyek 2013 áprilisában váltak látványossá. Képeink ettől kezdve mutatják a jelentősebb eseményeket.

 

Az Iparcsatornát még 1915-ben, a mai Puskás Tivadar út végén települt "Ágyúgyár" kiszolgálására, a tervezett nagyméretű lövegek folyami úton történő szállítására tervezték megépíteni. Az I. világháború alatt nem sikerült befejezni, de 1925-re a csatorna átadásra került. Az akkor 1-es országút forgalmának átvezetésére egy vasszerkezetű, alsó tartós híd került felépítésre, döntően győri , Vagongyári közreműködéssel.  Az 1931-es un. győri fegyverkezési program beindítása után, a repülőgépgyár felépítésével a csatornán uszályokon történt a győrben gyártott repülő alkatrészek, motorok, és szállításra szétszedett gépek szállítása Győr és az akkori Birodalom között.

Ez 1943-44-ben már átrepüléssel történt, mert nem volt idő és mód a szét-össze rakásra, valamint a szövetségesek bombázásai, a Duna elaknásítása a folyamai szállítás biztonságát csökkentették.

A németek  a hídat  a 2. világháborúban, Győr feladása előtt felrobbantották , de 1946-49 között helyreállították, és azóta is üzemelt. Az 1971-re elkészült -- 1-es főút fejlesztésekor épített--  Iparcsatorna hídja tehermentesítette, és a továbbiakban a Pesti út, Likócsi és Repülőtéri út forgalmát bonyolította. A Híd a Vagongyár hídépítési munkáját dícsérte, mint ahogy a győri Kossuth és Petőfi híd is.

 

A régi Híd a Pesti úton

 

                                               

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A híd lezárása előtt, még 2013tavaszán.

 

 

 

 

 

 

 

A Zsilip alapozások folynak 2013 májusában,  dea régi híd még áll.

 

Már alapozzák az árvizi kapunak elnevezett műtárgyat

 

 

Az Árvízi kapi résfalas alapozása és vasbeton szerelése

 

Épül a szerkezet a ideiglenes töltések között.

 

Az Iparcsatorna Árvizi kapu megépítése a csatlakozó töltés és árvizi falakkal együtt több mint 30 milliárd Ft-ba (?!) került, és 2012 áprilisától kezdődő előkészítéssel több mint két évig tartott. Ez a projekt szerves része volt a 2008-tól indított Mosoni Duna rehabilitációs fejlesztés Európai Uniós forrásból történő megvalósításának.

 

A  régi hídszerkezetet szétdarabolták és haszonvasként végezte, holott az Iparcsatorna déli részén az állatkertnél jó szolgálatot tehetett volna mint 3,5T-ás kétsávos híd, amely Kiskutat és a Martin utat összeköti. De, ez most már elmulasztott lehetőség marad.

Pedig Győr történetében volt már hídáthelyezés, lásd a Rábca híd áthelyezése még az 1908-ban, szintén a Vagongyáriak által.

 

Az elkészült Iparcsatorna Árvizi kapu, a Mosoni Duna töltés magasításával, árvizi gát kiépítésével a Városréttől egészen Likócs alattig egybefüggően megoldotta Kiskut, Likócs, a Repülőtéri Rába és Audi és más ipari területek árvízvédelmét.

Az Iparcsatorna kikötői öble a továbbiakban csapadéktározó pufferként üzemel, ahová a környék csapadékvizén kívül Győrszentiván csapadékvize is kivezetésre kerül. Azaz egy szakaszosan táplált állóvíz, amely normál esetben együtt mozog a Mosoni Duna vízszintjével a nyitott átjárón keresztül, így kis és sporthajók számára átjáróként funkcionál.

 

Magas árhullámok esetén, még annak megérkezése előtt zárják a kaput, így biztosítva a védett oldalt, ugyanakkor a a védett oldali tározó kellő kapacitást biztosít erős csapadék esetén is az esővíz tározására. Ez persze a Vízugy feladata, azaz felelős és képzett emberek nélkül nem működőképes modell. A győriek döntő többsége nem is tudta a 2013-as árvízig, milyen kis létszámú, de magas szakmai szinten vezetett csapat biztosítja a város védelmét, amely most egy új és látványos elemmel bővült.

 

A munka gödör védőgát átvágása 20140505.-én

 

A munka gödör védőgát átvágása 20140505.-én

 

Az új híd lalatt kialakított Zsilip és árvízi kapu.

Az új híd lalatt kialakított Zsilip és árvízi kapu.

 

Az íves záróelem alatt folyik át a víz.

Az íves záróelem alatt folyik át a víz. Normál esetben az elem teljesen felnyitott állapotban szabad áthaladást biztosít.

 Téli árvíz esetén befagyás ellen a záróelem fűthető kialakítású.

 Különleges esetben a akapu mindkét vége, záróelemekkel lezárható, így a kamra vízmentessé tehető, és akár javítások így végezhetők.

 

Csak érdekességként érdemes tudni, ha mindkét végén az átjárónak mozgatható "kapuszárnyas záróeleme lenne, akkor működne áteresztő zsiliprendszerként, de ez ebben az esetben nem szükséges, mive csak árvíz esetén kell a zárást biztosítani. Viszont látszik, hogy építészetileg egy hajózó zsilip építése azonos műszaki feladat, amit jó tudni, amikor a Mosoni Duna véneki beömlésénél szükséges "szintszabályzó és hajózást segítő" műszaki megoldásról beszélünk. Ami az elmúlt évek politikai szótárában az "anya és csecsemőgyilkossággal" azonos erkölcsi megítélés alá eső "ördögi" bűn és  ármány kategóriájába sorolódott. de ez egy másik történet....

 

 

Szabó Zoltán

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014-05-05 17:06:45, Galéria Megtekintés
2013 június. Az Árvizi védekezés képei

2013 Júniusa egy sikerrel megvívott árvizi védekezés közös emlékeként marad meg az emlékezetben. Nem szakadt a gát, nem pusztult el semmi Győr környékén.

 

De, így utólag a történetírásból mintha kimaradnának maguk az emberek, akik igazán elfeledett hősei lettek ennek az Összefogásnak.

A Katasztrófa védelem, a Rendőrség, a Vízügy tette a dolgát, azzal együtt is, hogy amikor a "fejesek" megjelentek, "indult a színház".

Az igaz, eszközben, anyagban nem volt hiány, de így utólag ez a minimum, mert egyébként az önkéntesek nélkül mindez semmit nem ért volna. De, az emberek úgy érezték, az áradás és a házaik közé a sikerpropaganda nem épít gátat, ha ezt maguk nem teszik meg.

Nem akartak SMS-t kapni, hogy ússzanak át egy másik házba, vagy hazába?

 

És azok a névtelenek, akik időt, autót, üzemanyagok , pénzt nem kímélve hordták az ételt italt anyagot a védekezőknek, civilnek, katonának, tűzoltónak. Mert tudták, az is a gátat erősíti!

 

Magunknak, az árvizi védekezésben résztvevőknek állítunk emléket néhány képpel. De, szivesen közlünk más képeket, hiteles történeteket is. Mert nem hagyhatjuk hogy az emlékeinket átírják, csak azért mert ez kényelmetlen valakinek....

 

(szerk)

2014-01-24 15:10:06, Galéria Megtekintés
KÖLTŐINK IGAZSÁGA MA

Az ember egyik kiváltsága, hogy érzéseit, tapasztalatait, gondolatait genereciókon átnyúlóan meg és át örökítheti. Leginkább ezt nevezzük művészetnek, amelynek feladata van és mondanivalója, miközben sokféle kifejezési formát is alkalmaz. A költészet az egyik, legősíbb mód. A mesterkélté tett és már idézőjeles "művészet" is átment a demokratizálódáson, társadalmasodott- mondanánk tudományosan.

 

A XIX századi magyar költők egy része ennek --a nép által is érthető-- nyelvi formáknak, a magyar nyelvű költészetnek az élharcosa volt.

Közülük Petőfi azért emelkedett  ki , mert Petőfi nem csak a saját gondolataiból építette a költészetet és adta vissza a magyaroknak, közkincsként, hanem megértve a nép gondolatvilágát, megfogalmazta azt, művészi fokon.

Petőfi érdekes párhuzamnak az első egyenesét fektette le a XX.század gyermekével, József Attilának, a költészetével....

 

A mai közállapotokra újra rímel Petői 1847 márciusában megírt verse:

 

A NÉP NEVÉBEN

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

 

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerűlheti.

 

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?

 

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

 

Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

 

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

 

 

A bevezetőben idézett József Attila 100 évvel később írt verse, a Hazám, amelynek némyely sora ma sokaknak eszébe jut.

 

HAZÁM                                       József Attila dedikált képe

1

Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

3

A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

4

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.

5

A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

6

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

7

S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!

2013-11-27 16:37:39, Galéria Megtekintés
Kocsis Géza: Ferencesek Kapuváron

Az Assisi Szent Ferenc Béketemplom és Rendház története 1941-től 1949-ig

 

 

A könyv megszületésének előzményei:

 

E könyv előzményeként egyetemi szakdolgozatom szolgált, amikor is harmadik diplomámat szereztem Budapesten az ELTE-n, történelem bölcsész szakon (2002-2004.).

 

Igyekeztem olyan témát választani, amely egyedi, mások által még fel nem dolgozott volt.  Akkor már több éve jómagam is ebbe a templomba jártam rendszeresen szentmisére. Megkerestem Horváth Brúnó templomigazgató atyát, hogy valamilyen információt, anyagot adjon segítségként a szakdolgozat elkészítéséhez. Az atya nagyon segítőkésznek és lelkesnek bizonyult, és egy felbecsülhetetlen értékű primér forrást adott a kezembe, amely nem volt más, mint a kapuvári rendház Historia Domusa (a ház eredet, kézzel írott eseménynaplója). A dolgozat elkészítésében nagy segítségemre volt egyetemi professzorom is, Dr. Gergely Jenő tanár úr, aki a témavezető tanárom volt. A dolgozat sikeresen elkészült, jeles értékelést kaptam rá, sőt a tanár úr felvetette, hogy érdemes lenne könyv formájában is megjelentetni, mivel egy hiánypótló, nagyon érdekes történetet dolgoz fel. Ezt követően igyekeztem segítőket, támogatókat találni a könyv kiadásához, azonban azt kellett tapasztalnom, hogy sem az egyháznak, sem Kapuvár városának nem igazán fontos, hogy ez a könyv megjelenjen.

 

Próbáltak mások is közben járni az ügyemben, de érdemi segítséget ők sem tudtak kicsikarni. Így a téma több évig a polcomon hevert kiadatlanul, mígnem az idén nyáron úgy döntöttem, hogy mégiscsak meg fogom jelentetni ezt a művet. Ennek oka egyrészt, hogy érzek annyi szeretetet és tiszteletet szülővárosom, valamint az itteni ősök iránt, hogy ne engedjem teljesen feledésbe merülni nevüket, és azt az emberfeletti teljesítményt, amit itt véghezvittek. Másrészt biztos, hogy a dac és a keserűség is munkált bennem, hiszen szülővárosomban 15 éve nem kapok semmilyen munkát sem és sajnos jelen pillanatban is 5 hónapja munkanélküli vagyok. Harmadrészt pedig talán a Gondviselés eredményeként teljesen véletlenül az utamba vetődött egy budapesti könyvkiadó, az Underground Kiadó, amely szerzői magánkiadásként vállalta a könyv megjelenítését. Anyagi támogatást ők sem tudtak adni, de egy nagyon minimális összegért a könyvkiadás technikai hátterét és minden ezzel járó feladatot elvégeztek, hogy a könyv megjelenhessen. Ebből adódóan a könyvből mindig csak annyi példány készül, amennyire igény mutatkozik, vagyis nem gyártatunk felesleges, eladhatatlan mennyiségben belőle. Így került sor a könyv megjelenésére 2013. október végén, és a hivatalos könyvbemutatóra 2013. november 21-én. A könyv személyesen nálam, vagy az Underground Kiadó webshopján keresztül megrendelhető és megvásárolható.

 

A könyv történetének rövid bemutatása

 

A ferencesek a XIII. század közepén már egészen biztosan letelepedtek Sopronban. Kicsit később kezdték el építeni a „Kecske-templomot”, amely hazánk egyik legszebb gótikus emléke. A hagyomány szerint itt prédikált Kapisztrán Szent János 1456-ban. Ezen kívül a ferences szentek, különösen Szent Antal tisztelete is elterjedt a környéken. Akár Csorna, akár Kapuvár esetében egyaránt. Fontos szerepe volt a Rábaköz ferences lelkületének kialakulásában az egykor hazánkhoz tartozó, de ma Ausztria területén található boldogasszonyi ferences kolostornak, amely sokáig a Hanság és Rábaköz népeinek jeles búcsújáró helye volt. Ezért is írhatta P. Kiss Elemér házfőnök a ház történetét megörökítő Napló elején a következőket:

 

„Mikor Kapuvárra jöttünk, úgy éreztük, hogy hazajöttünk, mert mindenütt az elődök nyomait, szellemi hagyatékát találtuk.”

 

Kolostoralapítás Kapuváron

 

A kapuvári kolostoralapításban ezek a történelmi előzmények is szerepet játszottak, de alapvetően egyéni kezdeményezésre indult el ez a folyamat. Mégpedig ez a történet egy kapuvári leány, bizonyos Kováts Örzse nevéhez fűződik, aki rendkívül buzgó vallásos életet élt.

 

1896-ban belépett a Szatmári Irgalmas Rend Kapuvári Kolostorába. Nem egészen 1 év elteltével azonban a jelöltet eltanácsolták a zárdából. Örzse néni visszatért a családi körbe, ahol azonban újabb megpróbáltatás várt rá.  Egy szerencsétlen baleset folytán István nevű testvérét agyonrúgta a ló. Testvére elvesztése után ha lehet, még buzgóbb résztvevője lett az egyházi eseményeknek, főként a boldogasszonyi zarándoklatoknak. 1909-ben barátnőjével, Cserpes Vas Liszkával együtt, beléptek a boldogasszonyi ferences III. rendbe. Így ment ez egészen 1913-ig, amikor is a boldogasszonyi ferences atyák szent missziót tartottak Kapuváron. Ennek során a két leány kérésére az atyák megalapították a kapuvári ferences III. rendi közösséget. A kis közösségnek idővel egyre több tagja lett. Ebben az időben történt, a későbbiek szempontjából egy fontos, mondhatni „csodás” esemény.

Örzse néni elmondása szerint egyik éjjel, mikor imádkozott, megjelent neki Szent Ferenc, és azt mondta, hogy azon a helyen, ahol testvérét a szerencsétlen baleset érte, hozzon létre egy ferences kolostort és templomot.  Ezt követően Örzse néni minden erejével arra törekedett, hogy ezt a feladatot véghezvihesse.

1936-ban eladóvá vált a Kossuth utca 29. szám alatti háznak az ¼ része, ahol a jelenés szerint a rendházat meg kellett valósítani. Örzse néni 5000 pengőért megvette az épület ¼ részét. Ezt követően hozzálátott a ház második ¼ részének megvásárlásához, ami egy Amerikában élő tulajdonosé volt. 1941-ben 4000 pengőért ezt is sikerült megvennie. Ezt követően fellángolt a vita a kapuváriak körében, hogy valóban szükség van-e a kolostor létrehozására. Voltak akik ellenezték, de voltak olyanok is, akik jelentős mértékben támogatták. Leghívebb támogatói ebbéli munkájában Füzi András és Kispál György voltak. E két ember nemcsak szóval, hanem jelentős anyagiakkal is segítette Örzse nénit, hogy a kolostor épületéül szolgáló ház harmadik negyedét is megvehesse. András bácsi a szerzetesek ellátását is magára vállalta, amit a tartományfőnöknek küldött levelében meg is erősített: „A kolostorépület üres, a kápolnát kifestettük, a pincében van bab is, meg káposzta is, jöjjenek a szerzetesek, hogy meghallgassák karácsonyi szent gyónásunkat.”

Végül, miután Apor Vilmos megyéspüspök tájékozódott a kapuvári kolostoralapítás előkészületeiről, úgy látta, hogy ha szerény körülmények között is, de feltételek adottak, ezért megadta rá az engedélyt.

 

Ezt követően a mariánus rendtartomány 1941. december 13-i ülésén döntés  született a kapuvári rendház létrehozásáról. Ezután terjesztették fel a kolostoralapítás ügyét Rómába. 

 

-                    XII. Pius pápa engedélye a kolostor alapítására

Ezután már csak a Szentszék jóváhagyására volt szükség, amelyet XII. Piusz pápa megbízásából  1942. január 15-én kelt oklevélben erősítettek meg.

Mire azonban ez az engedély elkészült, illetve megérkezett Kapuvárra, a kis szerzetes közösség beköltözése már megtörtént. Ugyanis 1941. december 21-én sor került a kolostor és a szükségkápolna felszentelésére és ünnepélyes átadására. Az új kolostorba három lakó érkezett, P. Kiss Elemér házfőnök, P. Karvas Levente vikárius, és Fr. Bali Flavián szakács. Délelőtt 10 órakor Várkonyi Jenő kanonok, főesperes plébános a kapuvári plébániatemplomban ünnepélyes szentmisét celebrált, majd nagy tömeg kíséretében átvonultak az új kolostor épülete elé.

 

A ferencesek megérkezése Kapuvárra és beköltözése

        

A barátok tehát elfoglalták új állomáshelyüket, és beköltöztek szerény hajlékukba. A letelepedés utáni néhány hónap során a kapuváriak egyre inkább megszerették a ferences testvéreket. Idővel olyan sokan keresték fel kis kápolnájukat, hogy több alkalommal még az udvaron is álltak a hívek. Ezért egyre sürgetőbbé vált egy új, nagyobb templom építése.

 

 

A templomépítés ügyét a kapuvári hívek ismét nagy szeretettel és odaadással karolták fel. Voltak akik nagyobb összegű egyéni adományokat tettek, de jelentős összeggel gyarapította a templomépítés alapját az ún. téglajegy akció is, amelyet a szegényebb emberek is megvásárolhattak.

 

Miután elkészültek az új templom tervrajzai és összejött az építőanyagokhoz szükséges összeg, megkezdődhettek a templomépítés munkálatai.

 Felkerül a kereszt a templom tornyára, aki felhelyezi, Kocsis György, apai dédnagyapám.

A sok-sok szorgos kéznek köszönhetően három hónappal az építési munkák megkezdése után elkészült az új templom.

 

A béketemplom a kert felől és az alapító Kováts Örzse:

 Az elkészült templom és Kovats Örzse

 

Az új templom felszentelésére 1942. november 29-én került sor. A templom felszentelését P. Vargha Teodorik dr. ferences tartományfőnök végezte.

 

További adományok a templom javára

   

    A templom elkészülte után továbbra sem csökkent a hívek adományozó kedve és segítőkészsége. Ekkor készült el a templomban található Mária-oltár és a templomkertben megépített Lourdes-i barlang. Mindkettő egy-egy özvegyasszony egyéni felajánlásából jött létre. Ugyancsak egyéni felajánlásból készült el a templom főoltára is, amelynek felszentelésére 1943. október 23-án került sor.

 

    A háború viharában

 

    A Ferences testvérek a háborús években is tovább végezték pasztorációs tevékenységüket, és nagy hangsúlyt fektettek a hívek lelki gondozására. Tőlük telhetően igyekeztek lelki vigaszt nyújtani a háborúban elesettek, vagy eltűntek hozzátartozóinak. Később amikor Magyarország területe is háborús hadszíntérré vált, többeknek nyújtottak menedéket a rendházban azok közül, akiknek a házát, lakását bombatalálat érte. Az orosz csapatok bevonulása után a kapuvári lakosság és a rendházban élők is sokat szenvedtek a katonák zaklatásától és erőszakoskodásától. Végül egy menlevelet kieszközölve sikerült ezt a problémát nyugvópontra juttatni.

 

    A háború utáni évek történései

 

    A háború utáni években mindenki bízott abban, hogy az élet mielőbb visszatérhet a normális kerékvágásba. Újjászerveződött a kapuvári harmadik rend és több fiatal is csatlakozott hozzá. Folytatódtak a missziók a környező településeken, főként az ekkor még több lakossal rendelkező mezőgazdasági szempontból nagyobb fontossággal bíró majorokban és pusztákban. Ekkor került sor a templom jelenleg is működő kis harangjának elkészítésére és felszentelésére. A háborúba hősi halált halt két ferences testvér emlékére emlékművet készítettek. 1947. június 15-én került sor az utolsó Jézus Szíve Körmenet megrendezésére. Azt persze, hogy ez lesz az utolsó nem sejtette ekkor még senki, csak 1 év múlva vált világossá, amikor az akkor esedékes körmenetet a hatóságok már nem engedték megtartani. Ugyanis az ország belpolitikájában olyan negatív irányú változásokra került sor (kommunista párt előretörése), amelyek romboló hatással voltak az egyház és ezen belül a szerzetesek működésére is. Az államhatalom egyre inkább igyekezett akadályozni, sőt meggátolni az emberekhez legközelebb álló szerzetes testvérek működését, Kiss Elemér házfőnököt 1949-ben elhelyezték Kapuvárról, helyette Móró József lett a házfőnök. 1950-ben azonban egy éjszaka a ferences testvérekért is megérkezett egy teherautó, amellyel elszállították őket, csak személyes holmijukat vihették magukkal.

 

    Mielőtt ez bekövetkezett volna, még volt annyi lélekjelenlétük, hogy a rendház történetét  leíró felbecsülhetetlen értékű dokumentumot, megőrzésre átadták a III. rendbe tartozó Kiss Erzsébetnek. Ő vállalva az esetleges súlyos következményeket, 40 éven keresztül őrizte. Csak a rendszerváltás után vette elő, és vitte vissza, átadta Brúnó atyának. Ezáltal nyílt nekem is lehetőségem arra, hogy e dokumentumot megismerhessem és segítségével e könyvet megírhassam.

    1950-től 52-ig két, világi papnak állt szerzetes jött vissza a rendházba ellátni  az itteni feladatokat. 1952-ben a Győri Egyházmegye felügyelete alá került a templom, s ekkor érkezett ide az első világi pap, Telekesi Kálmán személyében. Őt váltotta 1954-ben Horváth Brúnó atya, aki 2012-ig, vagyis 58 éven keresztül látta el itt a lelkipásztori feladatokat. Egészségi állapota azonban sajnos megromlott egészségi állapota miatt kénytelen volt visszavonulni. Azóta a templom a kapuvári Szent Anna Plébánia gondozásába került.

 

      A templom falfestményei

   

   A templom nagy részeinek festését Závory Zoltán pápai festőművész végezte, az 1940-es évek második felében. Megkezdett munkáját az állam egyházellenes politikája miatt nem tudta befejezni, sőt hivatását sem gyakorolhatta évtizedekig. Brúnó atya 1993-ban a templom felújításakor kérte meg, hogy fejezze be az ötven évvel korábban félbehagyott munkát. A művész a régebbi szekkokat is felújította és újabbakat is készített a szentély oldalfalaira, mivel azok eddig festetlenek voltak.

  

      (A könyv képanyagá itt nem használtuk fel.  szerk.)

Kocsis Géza

 

 

 

 

 

 

 

2013-11-23 18:42:30, Galéria Megtekintés
Radnóti Miklós: Költészet az embertelenségben...

Sokan, főleg fiatalok a jelen kihívásait nem vállalva, a múlt dicsőségében keresnek-kutatnak, hátha valami jut nekik is , segítve útkeresésüket. Árpádsáv, II. világháborús relikviák, nyilas jelképek, Horthy feldicsőitése.....

 

Ezzel szemben nem akarunk tudni a "dicső" kor embertelen valóságáról, olyan emberi áldozatairól, ami ellen ma sem vagyunk védettek....

 

Radnóti értelmiségi, tanár, költő, akit az akkor elszabadult gyűlölet fenevadja lökött a munkaszolgálatnak nevezett rabszolgaságba.

Mi volt a bűne? Ember volt, és kiszemelt áldozat, mint bárki, aki embertelenség vesz körül...

 

Itt újra idézzük azt a vers sorozatot, amit a Bor melletti táborbanmajd nyugat felé hajtva , menet közben írt...

 

Amikor Abdánál lelőtték, a belső zsebében volt a füzetecske. Amikor kihantolták, megtalálták....   Ezek a versek egy ember hagyatéka és nem sokon múlt hogy soha ne olvashassuk el őket.... Kérem,ennek tudatában is ízlelgessük a sorokat, gondoljuk át a szavakba faragott embertársunk gondolatait, ami nemzeti hagyatékunk része....

 

(szerk.)

 

A BUJDOSÓ

Az ablakból egy hegyre látok,
    engem nem lát a hegy;
búvok, tollamból vers szivárog,
   bár minden egyre megy;
s látom de nem tudom mivégre
    e régimódi kegy:
mint hajdan, hold leng most az égre
   s virágot bont a meggy.

1944. május 9.




MAJÁLIS

A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.

1944. május 10.




TÖREDÉK

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1944. május 19.




HETEDIK ECLOGA

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.

Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, -
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. július




LEVÉL A HITVESHEZ

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember




ERŐLTETETT MENET

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok
fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

Bor, 1944. szeptember 15.




RAZGLEDNICÁK

1

Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

1944. augusztus 30. A hegyek közt

2

Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.

Cservenka, 1944. október 6.

3

Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Mohács, 1944. október 24.

4

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

2013-11-20 00:14:55, Galéria Megtekintés
Pannonhalma értékei

2013 október 26.-án adták át Pannonhalma város közönségének, lakóinak és látogatóinak a Váralja városrészen felújított és új funkciókat kapó Fő teret. Az eseményt a Győri Hírhatár fotóin is bemutatja.

Fejlődni, az élet természetes és egészséges tulajdonsága, egy város életében is.

Térségünk kiemelkedő kultúrális és túrisztikai látványossága így már méltó módon fogadhatja az ide látogatókat.

 

 

2013-10-28 17:33:38, Galéria Megtekintés
DéNoM verse- életünk szomorú realitásáról

Megértett Sors, koldus lét


Anyám méhében egy burokban volt a létem,
Megszületve vigyázott rám,féltve óvott engem.
Teltek az évek és a szülői aggódás már mit sem ért,
Egyre-másra adtam hangot,jónak vélt döntésemért.
Oktattak és mondták,hogy a helyes út nem arra!
Vedd észre fiam,kinek,mi a kitaposott útja!
Aztán tanultam,ha más nem a saját hibáimból,
Belém nevelték,merítsek bőséggel a tisztelet kútjából!
Mert embert emberré az teszi a nagy világban,
Mennyire tiszteli a másikat,akár keserű sorsában!
Mert mondhatják,hogy koldusnak koldus a barátja,
Juthatsz Te is gondtalan világodból a koldusbotjára!
Midőn az élet bőséggel mért jussot egyeseknek,
Vedd észre,hogy mások éhezve tengődnek!
Miközben gyermekednek nincsen gondja s bánata,
Addig van gyermek,kinek nincsen étele,se itala!
Van ahol egy falat kenyér többet ér,
Mint az arany maga!
Nemesfém…de étel nélkül,nem több ennél!
Eljutni oda, hogy másként lásd a világot,
Nem kell El Camino!
Hidd el elég…ha koldusként látod régi barátod!
Meglepődik majd, amint emberként emberrel bánsz Ővele,
Mert attól,hogy koldus, Ő egy ember,kinek van vágya, s becsülete!

 

DéNoM 2013.10.25

 

A csatolt képek a valóság két arca. A koldus, és a nem koldusok megkérdezése a témáról... És ezek mind mi vagyunk emberek! Koldusok és Királyfik!  (a szerk.)

2013-10-28 10:22:56, Galéria Megtekintés
Első12KövetkezőUtolsó (2)
Oldal tetejére