Megértett Sors, koldus lét

Anyám méhében egy burokban volt a létem,
Megszületve vigyázott rám,féltve óvott engem.
Teltek az évek és a szülői aggódás már mit sem ért,
Egyre-másra adtam hangot,jónak vélt döntésemért.
Oktattak és mondták,hogy a helyes út nem arra!
Vedd észre fiam,kinek,mi a kitaposott útja!
Aztán tanultam,ha más nem a saját hibáimból,
Belém nevelték,merítsek bőséggel a tisztelet kútjából!
Mert embert emberré az teszi a nagy világban,
Mennyire tiszteli a másikat,akár keserű sorsában!
Mert mondhatják,hogy koldusnak koldus a barátja,
Juthatsz Te is gondtalan világodból a koldusbotjára!
Midőn az élet bőséggel mért jussot egyeseknek,
Vedd észre,hogy mások éhezve tengődnek!
Miközben gyermekednek nincsen gondja s bánata,
Addig van gyermek,kinek nincsen étele,se itala!
Van ahol egy falat kenyér többet ér,
Mint az arany maga!
Nemesfém…de étel nélkül,nem több ennél!
Eljutni oda, hogy másként lásd a világot,
Nem kell El Camino!
Hidd el elég…ha koldusként látod régi barátod!
Meglepődik majd, amint emberként emberrel bánsz Ővele,
Mert attól,hogy koldus, Ő egy ember,kinek van vágya, s becsülete!

DéNoM 2013.10.25

A csatolt képek a valóság két arca. A koldus, és a nem koldusok megkérdezése a témáról... És ezek mind mi vagyunk emberek! Koldusok és Királyfik!  (a szerk.)