„Jó emberek segítségével , mint te ,gyermekeim Münchenbe jutottak , és  akkor sóhajtottam megkönnyebbülten, és azt mondtam a férjemnek, Mohammed gyere! Azt hiszem a gyermekeink elfogadják ezt a hölgyet, mert lefényképezték magunkat vele…. Mrs. Timi! Köszönöm szépen!  A tollam nem tudja leírni amit érzek, mert a Te bejegyzésedre kiszáradt a tinta, de  könnyes lett a szemem…….”

Ilyen és ehhez hasonló mondatokat ír a  hat szír gyermek édesanyja, akiket Móron nem akart felengedni a buszsofőr a buszra, pedig vettek volna jegyet Győrig. A tanácstalan fiatalokra egy helyi lakos hívta fel a figyelmet, és a Móron élő Éva és József sietett az fiatalok segítségére, ahol bebizonyosodott, semmilyen alapja nincs a pánikkeltésnek. Így a következő buszra már „felfértek”. Hogy a fiatalokat biztonságba tudják, segítséget kértek győri ismerősüktől, Glázer Tímeától. Tímea Győrben közismert közéleti személy, a DK önkormányzati képviselője, de a segítőkészség, szociális érzékenység megtestesítője is. Legutóbb a szegény sorsú gyerekek nyári táborozása kapcsán találkoztunk vele.

Hh: Mi történt konkrétan?

A vasárnap délutáni hívásra azonnal a vidéki buszpályaudvarra mentem, és odahívtam képviselőtársamat, Dr. Neupor Zsoltot. Együtt fogadtuk a móri autóbuszról leszálló menekülteket.

Hh: Honnan tudták kit vártak?

Ezzel a táblával érkeztek. Ez egyértelmű azonosítás volt.

Akkor már tudtuk, és ők is mondták , hogy Ausztria akadálymentesen fogadja őket, és segítsük őket a hegyeshalmi vonathoz. De, itt fontosnak tartom elmondani, hogy a fiatalok, tisztán, ápoltan szálltak le a buszról. Jó benyomást tettek ránk, intelligens viselkedésükkel. A legnagyobb fiú beszélt angolul, rajta keresztül kommunikáltunk, de a többiek is jó megértették magukat. Mivel a vonatra kellett sietni, csak annyi idő volt, hogy a vonatjegyet vegyük meg és felszálljanak a vonatra. Az állomáson sok rendőr és tanácstalan menekült között őket sikerült feltenni a vonatra, ami valóban elvitte őket a határig.

Hh: Mi történt a családdal?

Facebook címet cseréltünk, és itt tudtam meg, hogy szerencsésen Miklóshalmára értek, majd hétfőn már Münchenbe érkeztek. Nagyon boldogok és reménykedők!

Hh: Miért engedték el a gyermekeiket kíséret nélkül a szülők?

Annyit tudunk, hogy az édesapa fogorvos. Jó körülmények között, jó nevelést kaptak, de a helyzet összeomlott és nem volt választásuk, így a gyermekeik életét mentették. A szülők maradtak, mert a gyermekeiket akarták biztonságban tudni, de bíztak abban, hogy összefogva nem éri őket baj. Az interneten folyamatos kapcsolatban vannak, így a szülői gondoskodás, kapcsolat nem marad el.

Hh: Mit tud a további sorsukról?

Most Münchenben vannak egy táborban, ahonnét kijárnak a városba. Tájékozódnak és tervezik a jövőt. Az édesanyjuk nagyon boldog és hálás Németországnak, a német népnek. Amikor ezt olvastam, nagyon szomorú lettem.

Az édesanyával tartom a kapcsolatot, és átélem édesanyaként azt az aggódást, amivel a gyerekekeit útjára engedte. Eddig még nem éltem át olyan helyzetet, hogy veszély miatt le kelljen mondanom a gyermekemről, hogy őt biztonságba tudjam.

De, vasárnap sokat tanultam az életből. Mennyire fontos a béke, a családok biztonsága. A gyűlöletnek, félelemnek lehetnek nyertesei, haszonélvezői, de a gyermekek, a családok biztosan az áldozatai!

Amit tettünk, egy nagyon kicsi csepp egy egyre növekvő áradat igényelte emberség óceánból. Az osztrák, német és a magyar önkéntesek , segítők példát mutattak emberségből. Ők nem félnek, csak teszik amit emberként tenniük kell. Az orbáni világ az emberséget nem támogatja, mert abból nincs haszna. Amit ma a menekültekkel megtesznek, azt holnap , megbélyegzett magyarokkal teszik meg, köztük ugyanúgy gyermekekkel? Ez nem politika, hanem  veszély!

(-ZaH-)